Fürge ujjak

2017-06-09 01:19:36


  "Egy sima egy fordított". A mondat, amit mindenki ismer valahonnan, akár egy meséből, vagy hallotta a nagymamától, mikor a fotelban ülve a kis unokáknak készítette a sapkát, kesztyűt, sálat. Azonban, hogy mi az, azt már kevesebben tudják, és sajnos én sem tudom, mert kötni nem tudok, csak horgolni.
 Igen egy fiú vagyok, aki látva a nagyit horgolás közben, kapott a horgoláshoz. Mikor először láttam a mamát valamit horgolni, nagyon megtetszett. Elkértem tőle a félkész terítőt, hogy majd én is megpróbálom, de még a fonalat sem tudtam rendesen az ujjaim köré tekerni, nemhogy egy láncszemet vagy egy fél pálcát megcsinálni. Nagy mérgemben földhöz vágtam a terítőt. Később láttam a nagynénémet is, aki egy amigurmin dolgozott. Onnantól döntöttem el, hogy ha törik, ha szakad, én megtanulok horgolni.
 Biztosan volt mindenkinek egy első műve, amiért vért izzadt, de a végeredményre nagyon büszke volt. Nos, nekem ez egy fehér maci volt, amivel sokat küzdöttem. Mentségemre szóljon, hogy sok volt a zavaró tényező, ami megnehezítette a pálcák számolását, de végeredményben elégedett voltam a macival. A második már könnyebben ment. Utána pedig, mint a gép, sorra gyártottam az amigurumikat (állatfigurák), angyalkákat, harangokat, terítőket stb. Mikor már nagyon belejöttem a horgolásba, versenyeztünk a mamával, hogy ki készít el hamarabb egy angyalt. Ez az az eset volt, amikor a tanítvány nem tudta legyőzni mesterét. Amíg én meghorgoltam egyet, addig a mama már a másodikat fejezte be. Ahhoz képest, hogy mindig panaszkodik, hogy elzsibbad a fonalat tartó keze, elég jól megy neki.
   Ha valaki netán elgondolkodik azon, hogy megtanulja ez a szép mesterséget, és nem tudja, mi kell hozzá, akkor most elárulom: fonál, egy megfelelő horgolótű, és rengeteg idő, amivel én sajnos nem rendelkezem. Viszont megéri a fáradságot, mivel nemcsak unaloműző, hanem nyugtatja az idegeket, illetve sosem árt gyakorolni a szorzótáblát. Viszonylag olcsón meg lehet úszni az ajándékozást, hiszen egy saját kezűleg készített ajándéknak ki ne örülne? De néha okozhat bosszúságot is, ha a 42. sorban észrevesszük, hogy 29.-ben elböktük a tűt és nem jön ki a minta. Ilyenkor a bontás bosszantó művészetét kell alkalmazni, ami annyit tesz, hogy megfogjuk a cérnát és húzzuk és figyeljük, hogy 13 sornyi kemény munka eltűnik.
   Remélem, ezzel a "pár" sorral sikerült kedvet csinálnom a horgoláshoz, és lesz, aki tűt ragad, megpróbálja és nem adja fel, ha netán először nem sikerül, hiszen ahogy a mondás is tartja:  "Übung macht den Meister". (Gyaokrlás teszi a mestert.)
Fülöp János 11.a