Fedezzük fel a várost!

2016-05-11 23:34:25


Tizenéves diákokként térképpel jártuk Graz belvárosát, fényképezőgépeink, telefonjaink memóriája az óratorony magasságában lévő kilátással telt meg, majd egy nem hétköznapi csokoládégyárba tettünk látogatást, ahonnan megtelt pocakokkal távoztunk.
Az „Entdecke für die Stadt!”elnevezésű jógyakorlat keretein belül tettük próbára magunkat. 
Tanulmányi kirándulást hallva bizonyára a korombelieknek múzeumok, emlékhelyek látogatása jut eszébe. Unott, rossz hangulat, kedvtelen diákok, akik alig várják, hogy végre otthon lehessenek. A mi kirándulásunk ennél sokkal izgalmasabb volt! 
Május első pénteki napján pontban fél nyolckor indult el a busz Graz irányába, amelyen mi 9/a-sok ültünk 10/b-s diáktársainkkal, valamint három kísérőtanárunkkal. 
A kirándulásunk a tanult idegen nyelvek használatára irányult, ám határozottan szórakoztató formában. Az osztályokat előzetesen összesen 10 csapatra osztották, akik 5-5 feladattal, illetve egy térképpel indultak felfedezőútra a belvárosban, hogy olyan épületekről érdeklődhessenek németül vagy angolul, mint a Gemaltes Haus. A feladványok megoldásához szigorúan hozzátartozott a fényképek készítése, melyeken az összes csapattagnak szerepelnie kellett. Tanárainkkal, diáktársainkkal való találkozó időpontja 11:30 volt , ami a mókás keresgélés végét jelentette ellenben a további élmények szerzésével.
Egy nap lehettünk kalandorok és hegymászók! Habár az óratoronyhoz vezető magas lépcsősorozatot nem igazán lehetett hegynek nevezni, felérve a világ tetején érezhettük magunkat a városra nyíló kilátást csodálva. 
Ha ez mind nem lenne elég, egyórás pihenő után újra buszra szálltunk, hogy betekintést nyerhessünk a csokoládékészítés rejtelmeibe, így ellátogattunk a Zotter Csokoládégyárba. 
Egy gyár hallatán jóformán mindenkinek egy egyhangú hely jut eszébe, égbenyúló, henger alakú tornyokkal, melyekből sötét füst száll. A Zotter Csokoládégyár nem ez a hely!
Egy 20 perces kisfilm után saját magunk járhattuk végig az épületet, ahol szinte minden oldalon különféle ízek vártak arra, hogy megkóstolhassuk őket. Csoki szökőkutak, kakaóbab, ivó csoki, minden, amit csak el lehet képelni. A 90 perces látogatás után viszont el kellett  búcsúznunk Ausztriától, mivel hazaindultunk.
Ezen a május 6-án talán még a tanáraink is újra önfeledt diákoknak érezték magukat.
Ezúton is köszönöm az élményt társaim nevében is!

Kazinczki Dóra
9/a