Iskolánkból 2016. május 6-án két osztály, a 9.a és a 10.b tanulmányi kiránduláson vehetett részt Grazba. A kirándulás célja a tanult nyelv használata célnyelvi környezetben.

Életemben először jártam Grazban. Azt már a buszon megállapítottam, milyen gyönyörű a város és milyen nagy a nyüzsgés. 4 fős csoportokat alakítottunk. Akkor még csak sejtettük, hogy mi lesz a feladatunk. Tanáraink kiosztották a feladatsorokat, összedugtuk a fejünket. Kérdezgettük osztályfőnökeinket, mit jelentenek a szavak és mit, hogy lehet kérdezni. A német nyelvet alkalmaztuk a feladatok végrehajtásánál. Adott épületeket kellett megkeresnünk, ott fényképet készíteni. Igénybe vettük a helyiek segítségét, közös selfie-vel is igazoltuk a feladat végrehajtását. Szétszéledtünk. Mindenki arra, amerre a kapott térkép jelezte. A sok butik, üzlet, fagyizó és pékség közt igéző illatok és a kirakatok sorra kísértettek minket. Mikor elindultunk, akkor igazolódtak be egész hetes félelmeink, hogyan fogjuk egyedül ezeket a feladatokat megoldani. Többünk most volt először szülő, kíséret nélkül egy idegen városban, országban. Miközben sétálgattunk, egymást követték a szebbnél szebb épületek, szobrok és különös emberek. Az én kisvárosomban nem megszokottak az ilyen jelenségek. Számomra furcsa volt, hogy vehet fel egy férfi magas sarkú cipőt és járhat szoknyában. 

Más fél órát kaptunk a feladatok megoldásához. Nyugodtan, lassan kezdtük és a végén kapkodtunk, hogy végezzünk. Visszamentünk a közös találkahelyre, tanáraink „népszámlálást” tartottak. A csapat elindult az óratoronyhoz. Átvágtunk az óvároson. Mikor megpillantottuk a 123 méter magas hegyet, amit meg kell másznunk, majdnem rosszul lettünk. Volt, aki lent maradt, mondván: tériszonya van. Felküzdöttük magunkat a lépcsősoron és akkor fizetődött ki a sok fáradozás. A kilátás, ami elénk tárult az óváros ódon háztetőire és a messze kimagasodó érdekes és gyönyörű épületekre, csodálatos volt. A hegy oldalában egy virágokkal tele ültetett teraszt is felfedeztünk, ahol rózsalugasok álltak. Azt már itthon tudtam meg a netről, hogy itt állt hajdan Graz erős és bevehetetlen vára. Az óratorony pedig nem hiába a város jelképe.

Záró programként Riegesburgba a Zotter csokoládégyárba látogattunk el. Bevezetőként megnéztük a gyár kis mozijában a „Kakaó film”-et, ami a csoki gyártásába, előkészítésébe adott nekünk betekintést. Mikor beléphettünk a csokikkal teli termekbe, megcsapta orrunkat a nyers, még feldolgozatlan kakaó illata. A túra pörkölt kakaóbabok kóstolásával kezdődött, üvegfalak mögött pedig láthattuk azt a helyet, ahol ezeket tárolják. A következő teremben keverőgépekben illatozó csokikat találtunk, amikből persze kóstolni is lehetett. A túra elején kapott kóstolókanalakba tudtunk a csokikból engedni. Annyiszor, ahányszor csak akartuk! Aztán egy másik teremben félkész csokik sorakoztak. Nugátok, tej csokik, fehér csokik és a különböző ízesítésű kemény csokik. Egy adagoló kart meghúzva vághattunk magunknak választott édességből. Lépcsőkön keresztül vezetett az út a forrócsokoládék termébe. Ott is kóstolhattunk különböző ízű forró italokat. Én ekkorra már elteltem az eddigiektől, így ezen az állomáson gyorsan átsiklottam. Még mindig nem volt vége! Forgó tálakból válogathattunk a hagyományos és különleges drazsék közül. A túra utolsó állomása a töltött csokik kóstolása volt. Itt futószalagról lehetett válogatni. Leérve a földszintre szembe találtuk magunkat a már kész csokoládék rengetegével, itt vásárolni is lehetett.

Nem is tudom, mi maradt emlékezetesebb. Graz vagy a csoki? 

Molnár Vivien 9.a