„Szerintem ma már nem lehet másképpen újat adni, csak úgy, ha az ember legőszintébben adja vissza a maga lelki képeit.” / Ámos Imre/

Bodó Mária festőművész ezt az idézetet választotta kiállításának mottójául, akinek „Lélek(k)arcok című tárlata a körmendi gimnázium galériájában április végéig tekinthető meg.

-          Szombathelyi és pécsi kiállításaid után negyedik alkalommal Körmenden is bemutatkoztál, mint képzőművész. Hogyan jött létre a kiállítás?
-          Hosszú ideig váratott magára egy itthoni kiállítás. Művészeti tanulmányaim befejeztével Jámbori Tamás és a Kölcsey gimnázium segítségével most sikerült megmutatnom eddigi alkotói munkásságom egy részét.
-          Bemutatnád a kiállítás témáját? Mi ihlette ezeket a képeket?
-          A kiállított művek témáját régi családi fotóim ihlették. A képeken „családom múltjának jelenbe vetített emlékeit” vizuális módon formálom újra. Diploma éveim alatt, és azóta ezek a képek egy sorozattá bővültek. A sorozat összefoglaló címe „Emlékek lenyomata a jelenben”.
-          Kiállításod címe „Lélek(k)karcok”. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen témájú képekkel találkozom. Hogyan született ez az érdekes szókapcsolat?
-          A kiállítást Rajner Ágota nyitotta meg. Ahogy a mély gondolatokkal és érzésekkel tarkított megnyitó-szöveget, úgy a kiállítás címét is neki köszönhetem. Én vittem a kiállításra a képi megjelenést, ő pedig szavakkal tolmácsolta a közönségnek.
-          Technikailag és tartalmilag is jellemzi Ágotának e néhány sora a kiállítást: „Lágyság és keménység keresi a harmóniát, ahogy az életben is múlt és jövő, ember és környezet. Metszések vagyunk a tájban, beleolvadunk környezetünk mintáiba, de mégis határozott a jelenlétünk.” Ki tudnád ezt fejteni?
-          A lágyság-keménység, a kontraszt-harmónia ellentéte mindig is foglalkoztatott. A motívumkeresésben, az anyagokkal való kísérletezésben, az eltérő textúrák és felületek létrehozásában, az alakok és a háttér viszonyának kibontásában rejlenek a lehetőségek számomra. A képeken látható metszetek a pasztell színű, finom textilmintázatok hátteréről „karcosan” néznek ránk.
-          Műveid falusi, népies hangulatot adnak vissza, színvilága, ábrázolásmódja egyedi és lenyűgöző. Nem mindennapi technikát vehettem észre, hogyan keletkeznek pontosan a képek?
-          Alkotásaimon régi, 1900-as években készült családi fotók átírásával foglalkozom, amelyek linóleumba metszett lenyomatok formájában jelennek meg, penészesnek ható, foltos vászonra festett felületeken. Figurális motívumaim ezeken az alapokon visszafogott, opálos színekben, parafrázisként vannak jelen, gyermekkoromat körülvevő, népi motívumokkal kiegészülve.
-          Ezek szerint képeiden biztosan családtagjaidat láttam. Mesélj róluk! Mennyire ismerted őket?
-          A képeken szereplő családtagjaim közül néhányat nagyanyám és édesapám elmesélése által tudtam közel engedni magamhoz, ezúton hozva vissza őket a jelenbe. A többi szereplővel személyes élmények is összefűznek.
-          Az alkotás neked így együtt járt családod múltjának kutatásával is. Valójában mit jelent számodra a művészet? Gyermekkori álmod vált valóra, vagy csak így alakult?
-          Minden alkalommal, amikor pályaválasztás előtt álltam, legyen az az általános iskolát vagy az érettségit követően, szüleim olyan pályára szántak, amely biztosítaná megélhetésemet. A belső indíttatásom azonban mindig a művészet felé terelt. De sokat kellett érte dolgoznom, így számomra a művészet egyfajta „küzdelem”, hogy kifejezhessem önmagamat és megmutathassam a bennem rejlő „Lélekkarcokat”.
-          Megérte a „küzdelem”, hiszen csodálatos művészt ismerhettem meg benned. Mik a terveid a jövőben? Láthatok újabb kiállításokat műveidből?
-          Aktívan dolgozom, és szeretném a továbbiakban is megmutatni új munkáimat. Szívesen fogadom olyan kiállítóhelyek meghívását, ahol lehetőséget kapok a bemutatkozásra. Pályázatok útján is szeretnék érvényesülni a művészi szcénában.
-          Köszönöm a beszélgetést, és hogy személyedben kitűnő alkotóművészt ismerhettem. meg. Sok sikert kívánok művészi pályádhoz és kíváncsian várom a következő kiállításodat!
-          Örülök, hogy alkalmunk nyílt beszélgetni. Ezúton szeretném megköszönni az interjút  és mindazoknak a segítségét, akik közreműködtek a kiállítás létrejöttében.

Ágel Zita  - 11.a