Az idei év sok változást hozott az Egis Körmend kosárlabdacsapat életében. Gondolok itt a megszépült sportcsarnokra és a megújult együttesre. Három tehetséges fiatal játékos Doktor Péter, Molnár Levente, valamint Németh Ákos lehetőséget kapott, hogy ebben a szezonban először a keret tagjai lehess. Közülük Ákos és Peti a Körmendi Kölcsey Ferenc Gimnázium tanulói.

 A folyton vigyorgó és jókedvű srácokkal beszélgetve sok mindent megtudtam. Elmondták, kis koruk óta foglalkoztatta őket a kérdés, hogy milyen érzés lehet egy ekkora múltú csapatban játszani, ezért nagyon boldogok, hogy ez az álom most megvalósulni látszik. Hozzátették, hogy a legfontosabb kötelezettségük a tanulás, amire sajnos kevesebb időt tudnak fordítani, de igyekeznek megfelelni minden elvárásnak. A legfőbb kérdés pedig, hogy ki az a bizonyos példakép, akire felnéznek. Természetesen a nagyoktól csak tanulnak, de ha mégis egy embert ki kellene emelniük az Ferencz Csaba „Fepu” lenne, aki tősgyökeres körmendi és a srácoknak példa a játék iránti alázata, szeretete.A fiatalokkal a klub amatőr szerződést kötött és kiemelt figyelmet fordít arra, hogy ne csak a kötelező edzéseken vegyenek részt, hanem külön „órákon” is fejlesszék kosaras tudásukat. Ezeknek a tréningeknek a gimi tornaterme ad otthont, ahol
Hencsey Tamás a csapat másodedzője foglalkozik velük. Elmondta, hogy a kosárlabda technikai elemeinek fejlesztése a célja ezeknek a külön edzéseknek. A mai kosárlabda megköveteli a játékosoktól, hogy minden pozícióban megfelelő technikai képzettséggel rendelkezzenek. Ennyi idősen

Négyévente rendezik a Speciális Olimpia keretein belül az Európai Nyári Játékokat, amelynek ebben az esztendőben a belgiumi Antwerpen adott otthont. A 2014. szeptember 9-20. között zajló játékokon 58 országból 2000 sportoló nevezett. A Körmendi Kölcsey Ferenc Gimnázium testnevelő tanárnője Kocsis Andrea is részese lehetetett a „nagy utazásnak”.
Minden ember fejében megfordulhat a kérdés, de mégis mi az a Speciális Olimpia? Amit tudni kell, az a következő. Az amerikai Kennedy család egyik lánytagja Eunice Kennedy alapította meg a Nemzetközi Speciális Olimpia Szövetséget 1960-ban. Az amerikai elnök húga, akinek volt egy Down-szindrómás ismerőse, ő tartotta fontosnak, hogy az értelmileg sérült emberek is kaphassanak esélyt egy normális, tartalmas életre. A sportnak mérhetetlenül fejlesztő, erősítő és nevelő hatása van, ezért egész életét ennek a mozgalomnak szentelte. Ezen az olimpiai versenyen értelmileg akadályozott sportolók vehetnek részt. A tanárnőt élményeiről kérdeztem. Mosolyogva mesélt.
Minek köszönhető, hogy részese lehetett ennek a sporteseménynek?
2006-ban csatlakoztam az SO-hoz, amikor az ivánci intézetben kezdtem el dolgozni, hiszen ők már tagjai voltak a magyar szövetségnek. Az elmúlt években több sportágban, rengeteg versenyen szerepeltek a sportolóink, torna sportágban is. Mivel én sok évig tornáztam, egyre több feladatot kaptam a torna szakág vezetőjétől, így lehetőséget kaptam arra, hogy utazó edző legyek az antwerpeni játékokra. Aztán a sors fintora,

Körmend - A Körmendi Kölcsey Ferenc Gimnázium utazás jógyakorlatának újabb megvalósításaként Bécsbe utaztunk április 5-én. Az iskolai kiránduláson a felsőbb évfolyamosok vehettek részt, hogy az élményszerzésen túl nyelvtudásukat a gyakorlatban is kipróbálhassák. Jó nyelvgyakorlási lehetőség volt ez a közelgő vizsgák előtt.
A hajnali indulás és a három órás út után a Schönbrunni-kastélyt csodálhattuk meg. A gyönyörű épület elsősorban Sissiről nevezetes, aki császárnéként tölthette itt napjait. A látogatáson sok érdekességet is megtudhattunk életéről, szokásairól. A kastély úgynevezett „drága” szobáját is megtekinthettük. Nevét nem véletlenül kapta: a kastély egyetlen korabeli állapotában fennmaradt ágyát őrzi. Az épület tipikus példája a barokk stílusirányzat építészeti megvalósulására,  ezt valamennyi szobája bizonyítja. Barokk jellemző a tükörszoba illúziója is: a szembehelyezett tükrök a végtelenbe merítik a látogatót. A kastélyra a park csúcsán emelkedő Gloriette-ről esik a legszebb kilátás.
A körülbelül 40 teremben és a hatalmas park egy részében való „szájtáti” után utunk a Stephans-dómhoz vezetett, majd a belvárosban nyelvi feladatokat oldottunk meg. Sok érdekességet tudhattunk meg a városról: magyar vonatkozásokat, Mozarthoz kapcsolódó információkat, megismertük a város nevezetességeit, és az is érthetővé vált számunkra, miért nyerte el ismét „a legélhetőbb város” címet. A feladatokat bécsiek, járókelők segítségével oldottuk meg, így gyakorolhattuk a német nyelvet.
Kis szabadidő után a Bécsi Természettudományi Múzeumba mentünk el, ahol a természet minden kincsét szemügyre vehettük: a drágakövektől a Föld minden állatán keresztül egészen az ősemberig és a dinoszauruszig.

Jubileum: száz éve tört ki az első világháború

Történelem: a többséget addig érdekli, hogy ő felel  vagy sem. Valaki a kettesért „küzd”, más bemagol minden egyes részletet, évszámot: ki, kivel, hol, mikor, miért és hogyan. De a fő, hogy mit. A háborúkban az emberek hidegvérrel gyilkolják egymást, nem gondolva a következményekre. Eldördül egy puska a sok közül. Az egyik fél számára egy apró győzelem, egy találat, ami egy lépéssel közelebb viszi a diadalhoz. A másiknak a halált jelenti, egy család gyászát: árva gyermekeket, egy feleséget, aki élete végéig abban a reményben él, hogy férje hazatér egyszer.
2014. július 28-án lesz éppen száz éve, hogy kirobbant az első világháború. Ki? Az antant és a hármas szövetség csapott össze. Hogyan? Különböző technikai fejlesztésekkel próbáltak minél több embert lemészárolni: repülőgépek, páncélosok, tengeralattjárók, a harckocsi és a harcigáz bevetése. Mi lett az eredménye? 15 millió ember halála. Miért? Egy darabka föld és a bosszú miatt.
A legnagyobb pusztítás azonban nem ekkor következett be a háborúk történetében. Nem sokkal később újabb világháború jelentkezett, nagyobb hatással, újabb fegyverekkel. Érkezett egy addig nem látott pusztítást okozó eszköz: az a híres, nevezetes atombomba.
Megérte? Ezt mindenki döntse el maga…

Ágel Zita - 11.a

rolex replica watches omega replica watches rolex replica watches omega replica watches omega replica rolex replica watches omega

Az embernek a drogelőadásról a száraz, szinte felfoghatatlan információkat tartalmazó beszéd jut eszébe egy fehér köpenyes, ősz orvostól. Aki már ellátogatott dr. Zacher Gábor toxikológusfőorvos előadására, annak ez a kép teljesen szertefoszlik a fejében. Ő egy már-már komikus, de nem komolytalan- beszélgetéssé varázsolja a drogprevenciósfelvilágosítást. Én ezzel már tisztában voltam, hiszen kedden, április 8-án már másodszor hallgattam doktor úr előadását. Fehér köpeny helyett farmer tornacipővel, szaknyelv helyett szleng és diáknyelv viccekkel színesítve. Ez a két dolog az, ami leginkább jellemzi beszédét. Saját bevallása szerint ő is, mint a többi felnőtt,  „betelepültként” él köztünk,” őslakos” fiatalok között. Beszéde és előadásmódja viszont azt tükrözi, hogy elég jól elsajátította a mi nyelvünket, nem riad vissza a fiatalos szóhasználattól és a poénoktól sem. Ezzel is érthetőbbé teszi számunkra azt, amit puszta adatokból, unalmas „prédikációból” nem fogunk fel, a veszélyeket. A sokat látott és tapasztalt orvos történetein és saját kezűleg elvégzett kísérletein keresztül magyarázza el a következményeket. De ezek mellett a legfontosabbra ösztönöz minket, a nemet mondásra. Arra, hogy a szülői figyelmeztetéseken kívül az adott helyzetben csak saját magunkra és döntési képességünkre támaszkodhatunk. Nem a „meghalsz-megbetegszel-elvisz a rendőr”-  része a legfélelmetesebb a történetnek, hanem a szerek azonnali hatása. A drogok ugyanis megváltoztatnak minket-tanultam meg immár másodszori hallásra az előadásból. Zacher Gábor korábbi és a mostani szereplése is nagyon megnyert engem, mind tartalmilag, mind előadásmódban. Köszönjük

Bár a többség - beleértve engem is – egy előadásra készült, mégis inkább egy közvetlen beszélgetés részesévé válhattunk. Laza öltözettel és nyelvezettel, no meg jó adag humorral jellemezhető dr. Zacher Gábor toxikológus főorvos, aki április 8-án a drogokat „körbejárva” egy órát szánt a körmendi színházteremben néhány felnőttre és a jóval több diákra. Az „előadást” néhányszor félbe kellett szakítania cseverésző diákok miatt, de ez sem zavarta meg a bensőséges hangulatot. Szóba kerültek először is a különböző függőségek (Pl.: telefon, számítógép, Facebook, stb.), hiszen nem csak drogfüggőség létezik. Beszélt arról is, hogy a mai fiatalság mi mindenre képes egy tanóra alatt zsebében egy mobillal, úgy hogy a tanár észre se veszi. A kaméleon szemükkel a gladiátort, vagyis a tanárt nézik, közben az új üzit is elolvassák, majd a tekintetüket felemelve, vakon megírják a választ.
Szavaival élve, a fiatalok az őslakosok és a már öregedő felnőttek a betelepülők. Vagyis a fiatal generációnak minden egyszerűen megoldható az internetes világban, míg az idősebbeknek segítségre van szükségük. Ez mutatja meg, hogy a gyereknek két életük van: az offline és az online. Egy nehéz időszakban az, hogy az ember józanul tudjon dönteni, függhet attól, hogy milyen a kommunikációs kapcsolata a szüleivel. Tudja-e azt, hogy a drog fogyasztásának mik a következményei? A fiatalság többnyire a divat kedvéért vagy valaki más bíztatására nyúl kábítószerhez. Nemet kell

Első olvasásra kissé értelmetlennek tűnhet a cím, azonban alaposabb tanulmányozás után az ember rájön, hogy csak fordítva kellene olvasni, és azonnal értelmet nyer a két szó.  Fordított napot - vagyis topan ttotídrof - tartottunk iskolánkban április elsején, avagy a bolondok napján. Azonban nem hátrafelé száguldoztunk a folyosókon vagy visszafelé beszéltünk, hanem osztályunkban a tanárok helyett diákok tartották az órákat. A fogkrémes kilincseket megunva újítottunk, és követtük el az előre eltervezett és –Laczó Tamás igazgató úr által is – megengedett csíntalanságot. Az gyorstanfolyamon végzett és kizárólag egy-egy órára kinevezett „kistanárok” és az ismét padba kerülő „véndiákok” is egyaránt jól szórakoztak. Laza napra készültünk, de talán még nehezebb volt, mint egy normális nap. Táncoltunk, dalszövegeket fordítottunk, kísérleteztünk, vagy éppen a tananyaggal haladtunk tovább újdonsült „kollégáinkkal”. Az először mókás ötletnek induló kezdeményezést a tanárok és a diákok is viccesnek, érdekesnek, és szerfelett jó ötletnek  tartották. Reméljük jövőre már hagyománnyá növi ki magát ez az április elsejei tréfa, addig pedig visszaadjuk a pálcát tanáraink kezébe!

Molnár Sára 10.B

Személyigazolvány szám, bankszámlaszám, taj, adóazonosító, oktatási azonosító, Neptun - kód, személyi szám, és még sorolhatnánk estig – ezek vagyunk mi. Se kép, se hang, csupán egy szám a sok közül. Jól sejtette Madách, nem sokára a Falanszter kellős közepén találjuk magunkat. Az ember fejlődik, de ugyanakkor visszafejlődik. Esze az van, de lelke nincs.  Hova tűntek az embert, az egyéniséget magasztaló korok? Manapság csak álmodozunk az oly divatos „önmegvalósításról”. Milyen egyszerű, de mégis bonyolult fogalom! Állásinterjún is csak nyomtatott, modern önéletrajzot kérnek, ahelyett, hogy meggyőződnének róla, hogy az illető tud magyarul fogalmazni, vagy elemeznék kézírását. Karakteres aláírások helyett közönyös számok. Madarat tolláról, embert barátjáról – vagy inkább írásáról. Talán azért kezdtünk „számosodni”, mert félünk a helytelen előítéletektől, gyáván elrejtjük egyéniségünket. Elkerüljük a személyes találkozókat, mindent csak telefonon, e-mailezve intézünk, nem találkozunk az emberek tekintetével. Szem – nem a szám - a lélek tükre.

Ágel Zita - 11.A

Az elmúlt magyarórák Mikszáth Kálmán műveinek elemzésével teltek. Érdekes stílusban alkotott: realizmus romantikával keverve. Nekem már az elején feltűnt, hogy itt valami nem stimmel. Ez a lehető legrosszabb párosítás, hisz tudjuk, a két stílusirányzat szöges ellentéte egymásnak. De van ennek így értelme? A realista művek célja szín tiszta valóság ábrázolása. A jelent állítja a középpontba, nem a múltban él és nem ábrándozik egy „túl szép, hogy igaz legyen” jövőről. Hogyan kerülnek ide a romantikus, ábrándozó elemek?
Ezzel a „puha” realizmussal szemben Csáth Géza kegyetlenül tárja fel előttünk a visszataszító valóságot. Egy anya meggyilkolása, egy ártatlan kislány felakasztása, illetve egy apa csontvázának ölelgetése már végképp nem romantikus. Novellái megrendítőek, nem felejthetők könnyen.
Sokak reakciója Csáth írásaira, hogy ez undorító, hogy ez nem normális, hogy „ti ilyeneket olvastok?!” De elgondolkodunk rajta, egy szerelmes balladára pedig röviden, tömören, semmit mondóan csak ennyit mondunk: szép (kivéve persze Charles Baudelaire Egy dög című versét). Lehet undorodni ezektől az írásoktól, de ha már szöget üt a fejünkbe, hogy mit is jelentenek ezek a sorok, akkor talán már nem is olyan rosszak.

Ágel Zita - 11.a

„Szerintem ma már nem lehet másképpen újat adni, csak úgy, ha az ember legőszintébben adja vissza a maga lelki képeit.” / Ámos Imre/

Bodó Mária festőművész ezt az idézetet választotta kiállításának mottójául, akinek „Lélek(k)arcok című tárlata a körmendi gimnázium galériájában április végéig tekinthető meg.

-          Szombathelyi és pécsi kiállításaid után negyedik alkalommal Körmenden is bemutatkoztál, mint képzőművész. Hogyan jött létre a kiállítás?
-          Hosszú ideig váratott magára egy itthoni kiállítás. Művészeti tanulmányaim befejeztével Jámbori Tamás és a Kölcsey gimnázium segítségével most sikerült megmutatnom eddigi alkotói munkásságom egy részét.
-          Bemutatnád a kiállítás témáját? Mi ihlette ezeket a képeket?
-          A kiállított művek témáját régi családi fotóim ihlették. A képeken „családom múltjának jelenbe vetített emlékeit” vizuális módon formálom újra. Diploma éveim alatt, és azóta ezek a képek egy sorozattá bővültek. A sorozat összefoglaló címe „Emlékek lenyomata a jelenben”.
-          Kiállításod címe „Lélek(k)karcok”. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen témájú képekkel találkozom. Hogyan született ez az érdekes szókapcsolat?
-          A kiállítást Rajner Ágota nyitotta meg. Ahogy a mély gondolatokkal és érzésekkel tarkított megnyitó-szöveget, úgy a kiállítás címét is neki köszönhetem. Én vittem a kiállításra a képi megjelenést, ő pedig szavakkal tolmácsolta a közönségnek.
-          Technikailag és tartalmilag is jellemzi Ágotának e néhány sora a kiállítást: „Lágyság és keménység keresi a harmóniát, ahogy az életben is múlt és jövő, ember és környezet. Metszések vagyunk a tájban, beleolvadunk környezetünk mintáiba, de mégis határozott a jelenlétünk.”