Huszonegyedik századi "páncélos lovagok"

  nyomtatási kép

Néhányan sokak számára ismeretlen világban élnek. Láttunk már boltban, utcán, strandon "műanyag mellényt" viselő fiatalokat, akik a bátrak közé tartoznak és nyíltan viselik testükön a gyógyulásuk egyik lehetséges eszközét, a műanyag fűzőt.
Gyerekkorban, serdülő korban vagy később szülő, orvos vagy akár saját testét figyelő tini által észrevett furcsa testtartás oka a gerincferdülés. A gyógymód annak súlyosságától függ. Semmiképp ne hagyjuk figyelmen kívül a dolgot. Kis elváltozásból is lehet nagy probléma, minek végső megoldása a gerincműtét. Ezt Magyarországon csak a legvégső esetben végzik el. A nem kezelt gerincferdülés felnőtt korban a látható testi hibán kívül rendszeres fájdalommal jár. A betegség oka és eredete nem ismert, ezért nem is lehet megelőzni.
Ami a szülőben először felmerül, hogy "Miért?" "Mit kellett volna másként csinálni? Ez számukra is nagy lelki vívódás, hogy milyen módszerekkel vegyék rá gyermeküket arra, legalább ideig-óráig hordják a fűzőt. De vannak más, fűző viselése melletti gyógymódok, melyek alkalmazásával hosszabb idő alatt, de érhetünk el javulást. Egyik a gyógytorna, másik a gyógy úszás, ezek senki számára nem tűnnek rettenetesnek. A legfontosabb és legnehezebb módszer viszont az idegen, kemény, formatartó műanyagpáncél viselése. (Lásd a képen.) Ez a segédeszköz, amely kívülálló szemével látva furcsa, addig a viselőjének vagy épp "nem viselőjének"  komoly lelki vívódás: "Miért pont én?", "Miért pont nekem?", "Mikor és hogyan?", "Ki fog majd bántani érte?", "Hogyan öltözködjek?". Ha felveszem kényelmetlen, nyom, még a cipőt is nehéz felvenni benne.
Segít a speciális schrott-torna, ami csak a megyeszékhelyen van. Heti többször kell eljárni, ami munka, iskola mellett nagyon megterhelő és időigényes. Vannak, akik egészen kis koruk óta hordják a fűzőt, akár már óvodás kortól. Nekik 15-18 évig az életük része! A korzett (fűző) viselését a teljes csontnövekedés, fejlődés alatt nem szabad abbahagyni! Aztán idővel javulás következik be. Ez lehetővé teszik, hogy kevesebbet kelljen hordani, mint eleinte, ami napi 23 óra.
A havi rendszeres kontrollvizsgálatokon találkozom Marlok Ferenc ortopédműszerésszel, a fűzőmódszer neves képviselőjével. Ő már a kezdetekkor elmagyarázta, hogy a mozgás szegény életmód, a nem megfelelő táplálkozás és a rossz testtartás mind oka lehet annak, hogy egyre több gyereknél alakul ki ez a betegség.
Én 16 évesen 4 éve ebben élek. Sokszor látom környezetemben, hogy egy fogszabályzó megszokása, viselése is milyen nehézségekkel jár. A kezdeti elkeseredés után akarni, hinni kell a gyógyulást és tudni kell előre nézni. Megtalálni magunkban azt, hogy miben vagyunk jók s abban még jobbnak lenni.


Molnár Vivien 10.a