A jégkorszak hagyatéka

2016. május 23. 22:12:26  nyomtatási kép
A Körmendi Kölcsey Ferenc Gimnázium tanulóiként sok lehetőségük van arra, hogy az iskolában tanultakat a gyakorlatban is megnézzük - ez annak is köszönhető, hogy tanáraink lelkes támogatói a túráknak, kirándulásoknak. Legutóbb a szőcei lápréten jártunk.
Molnár Eszter tanárnő már szervezett kirándulást, például a Kis-Balatonra. Akkor a madaraké volt a főszerep, ezúttal a növényeken volt a hangsúly. Május 11-én indultunk el egy Körmend környéki faluba, Szőcére. Nem is gondoltuk, hogy ez a kis őrségi település milyen csodát rejt. Itt található egy tőzegmohás láprét, valamint a nemrégiben elkészült Lápok Háza. A bejáratot két hatalmas állatszobor őrzi: egy sárgahasú unka és egy mocsári béka. Volt, aki undorodott tőlük, de sokan felültek a hátukra, vagy fényképezkedtek velük. A Lápok Házába belépve örömmel tapasztaltuk, hogy nem csak a kicsiknek, hanem nekünk is jó szórakozást nyújt az interaktív bemutató, mely segít megismerni a láp életét.
Ezután egy túravezető segítségével végigjártuk a tanösvényt. Tudatos volt, hogy utunkat májusra terveztük, hisz ekkor a legszínesebb a láprét. Vezetőnk elmondta, hogy a terület a jégkorszak végén jött létre. Több forrás is található a területen, legtöbbjük csak megnedvesíti a talajt, ám van olyan is, mely a felszínre tör. Ezek nagyon fontosak a láp fennmaradásában.
Láttunk a foltos leveleiről felismerhető széleslevelű ujjaskosbort, széleslevelű gyapjúsást és egy parányi húsevőt, az igazi növényi ritkaságnak számító kereklevelű harmatfüvet. De a legkönnyebben a kecsesen magasba emelkedő zergeboglárt vettük észre, amely sárga szirmaival virít a füvek és a zsurlók között.
A túra után bőven volt időnk, hogy ebédünket elfogyasszuk, és ismét bejárjuk a lápot és az erdőt. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian hasznos és érdekes ismeretekre tettünk szert ezen a délutánon. Most már értem, hogy miért nevezik a szőcei tőzegmohás láprétet a botanikusok hazai „Eldorádójának”.

Mesterházi Dóra 10/a