Enni vagy nem enni, az itt a kérdés
Hogy zavaró-e, arról semmi kétség. De mégis ki kell még tartani. Lehet, hogy már jócskán elhagyta az óra mutatója a déli tizenkettőt, és egyre inkább a délután három felé közelít. Lehet, hogy ez a szorongató érzés egyre elviselhetetlenebb az ember gyomrában. Lehet, hogy az idő minduntalan lassabban, monotomabban telik, de mi mégis csak tűrünk. A helyzeten nem sokat javít a kis kocka csokoládé, szendvics vagy gyümölcs, ami legtöbbször már az első két óra után elfogy. Bizonyára megfogalmazódik a kedves olvasó fejében a gondolat, hogy miért nem vesz valamit magának az éhes diák az iskolai büfében? Nos, venne, ha lenne hol. De erre sajnos nics lehetőség. És akkor még a menza hiányáról nem is beszéltünk ...
Bezzeg szellemi táplálékkal alaposan hizlalnak minket napi 7-8 órában.”Diétázni vagy böjtölni” pedig nem igazán tanácsos, mert az „1-2-re ” az érdemjegyek karcsúsodásához vezet. Szóval ez a sorsunk, nekünk, kiéhezett, túlhajszolt diákoknak, akiknek nem elég, hogy sok iskolai és azon kívüli feladatot kellene teljesítenünk, de még elegendő ételhez sem juthatunk a suliban.
Tornyos Ádám
10. a