„A zene mindig velem van”
Egyre nagyobb hírnévnek és
elismertségnek örvend egy helyi zenekar, a Soulwave. Négyen alkotják a
csapatot: Fodor Máté (ének), Huszár Ádám (gitár), Bencsics Dávid ’Dave’ (basszusgitár)
és Márton Lajos (dobok). Az MR2 Petőfi Rádió több dalukat játssza, idén nagy
sikert aratott első magyar nyelvű számuk, a Szélcsend, amihez videoklip is
készült. Többen hallhatták már legújabb dalukat, a Mindenki szelíd címűt, amely
nemrég debütált a rádióban. Zenéjük a klasszikus rock, indie pop, folk műfajába
sorolható – nem mintha be lehetne skatulyázni őket, hiszen dalaik egyediek,
fülbecsengőek. A zenekar gitárosát, Huszár Ádámot kérdeztem a csapatról.
-
Októberben felléptetek a budapesti A38 hajó színpadán, ahol teltház fogadott
benneteket. Milyen volt?
- Egy szóval: fantasztikus. Először
játszottunk Budapesten. Az Ivan and the Parazol vendégeként léphettünk fel, és
a közönség nagyon jó volt. Szerencsére a mi koncertünkön is telt ház volt, és
végig bulizott velünk mindenki. Sok barátunk is eljött megnézni minket. Külön
öröm volt felfedezni ismerős arcokat a színpadról, de mindenkinek köszönettel
tartozunk, aki megnézett minket. Maga a hajó is lenyűgöző helyszín, főleg este,
mikor kiülsz a teraszra és látod a kivilágított Budapestet.
-
Én személyesen a nyári Alterába Fesztiválon hallottalak titeket utoljára, ott
is nagy sikeretek volt, egyre többen gyűltek a kisszínpad köré. Ezeken kívül
még hol adtatok koncertet eddig?
- Eddigi fellépéseink közül, ha
ki kell emelni valamit, akkor talán a nagyobb zenekarok – mint például a
Kiscsillag vagy éppen Heaven Street Seven - előtti koncerteket emelném ki. De
ezen kívül hatalmas élmény volt a tavalyi külföldi turné. El tudtunk jutni
többek közt Prágába, Salzburgba, Magdeburgba, Grazba. Ezek mind-mind óriási
élmények és nagyon jó emlékek maradnak, és azon leszünk továbbra is, hogy még
több helyre eljussunk.
-
Mióta zenéltek együtt? Hogyan állt össze a csapat?
- A jelenlegi formációval 2012
óta. De a zenekar már megért pár tagcserét.
Egészen pontosan a Soulwave 2007-ben alakult, de a kezdeti formációból
csak Máté és én maradtunk meg. 2011-ben volt egy év szünet is a zenekar
életében, amikor Máté kiment Angliába szerencsét próbálni. Hazajött és
újraalakítottuk az együttest, ekkor csatlakozott hozzánk Marci és Dave.
-
Egy zenekar története is olyan, mint bármely más művészé: folyamatosan
változik, bizonyos korszakokra bontható. Sok csapatra jellemző, hogy a
szenvedélyes, fellángoló zenéjük később megkomolyodik, tartalommal,
mondanivalóval egészül ki. Szerinted hogyan változott a zenétek az elmúlt
években?
- Úgy gondolom, hogy egy
zenekarnak mindig kell újítania és új dolgokat kipróbálnia, ez viszi előre.
Nyílván az ember aktuális zenei világa és lelki állapota is meghatározza a zeneírást.
Ettől függetlenül van egy-két meghatározó név, amik nem csak a zenénkre voltak
hatással, de nagyban közrejátszottak, hogy egyáltalán hangszert ragadjunk. Én
most egyébként éppen egy Led Zeppelin feldolgozást hallgatok egyfolytában, most
fedeztem fel ezt a verziót: Ann & Nancy Wilson: Stairway to Heaven (Kennedy
Center). Valami csodálatos.
-
Saját dalaitok közül melyik a legkedvesebb számodra?
- Nehéz választani, mindegyik egy
külön emlék, egy külön korszak. Mindegyiknek meg van a maga próbatermi
folyamata, ahogy összeállt. Valamelyik első játszásra megszólal egyből, de van
olyan, amire azt mondjuk, hogy tegyük el, nézzük meg később és majd csak
többszöri próbálkozásra szólal meg. Ha mégis meg kellene mondanom, talán abból
indulnék ki, hogy mit szeretek játszani a színpadon, ezek pedig a húzósabb
rock’n’roll-os számok. De ettől függetlenül a lassú számokat is ugyanúgy
szeretem játszani.
-
Mi a legnagyobb álmotok?
- A legnagyobb álmunk
természetesen, mint minden zenésznek, hogy úton legyünk és minél több
koncertünk legyen. Ehhez persze rengeteg munka kell és szerencse is. Rajta
vagyunk az ügyön.
-
Mit jelent számodra a zene?
- A zene a minden. Mindig
hallgatok valami zenét és nem csak hallgatom, hanem próbálom zenész szemmel is
nézni. Sokszor bele is esek abba a
hibába – ha lehet ezt hibának nevezni –, hogy ha hallgatok egy új lemezt vagy
koncerten vagyok, akkor tanulva hallgatom, bár nem hiszem, hogy ez az élvezet
rovására menne. A zene mindig velem van.
Ágel Zita - 12.A
Prágába is eljutottak a Soulwave tagjai: balról Fodor Máté, Márton Lajos, Huszár Ádám és Bencsics Dávid
Fotó: Bencsics Attila