Személyigazolvány szám, bankszámlaszám, taj, adóazonosító, oktatási azonosító, Neptun - kód, személyi szám, és még sorolhatnánk estig – ezek vagyunk mi. Se kép, se hang, csupán egy szám a sok közül. Jól sejtette Madách, nem sokára a Falanszter kellős közepén találjuk magunkat. Az ember fejlődik, de ugyanakkor visszafejlődik. Esze az van, de lelke nincs.  Hova tűntek az embert, az egyéniséget magasztaló korok? Manapság csak álmodozunk az oly divatos „önmegvalósításról”. Milyen egyszerű, de mégis bonyolult fogalom! Állásinterjún is csak nyomtatott, modern önéletrajzot kérnek, ahelyett, hogy meggyőződnének róla, hogy az illető tud magyarul fogalmazni, vagy elemeznék kézírását. Karakteres aláírások helyett közönyös számok. Madarat tolláról, embert barátjáról – vagy inkább írásáról. Talán azért kezdtünk „számosodni”, mert félünk a helytelen előítéletektől, gyáván elrejtjük egyéniségünket. Elkerüljük a személyes találkozókat, mindent csak telefonon, e-mailezve intézünk, nem találkozunk az emberek tekintetével. Szem – nem a szám - a lélek tükre.

Ágel Zita - 11.A