Az elmúlt magyarórák Mikszáth Kálmán műveinek elemzésével teltek. Érdekes stílusban alkotott: realizmus romantikával keverve. Nekem már az elején feltűnt, hogy itt valami nem stimmel. Ez a lehető legrosszabb párosítás, hisz tudjuk, a két stílusirányzat szöges ellentéte egymásnak. De van ennek így értelme? A realista művek célja szín tiszta valóság ábrázolása. A jelent állítja a középpontba, nem a múltban él és nem ábrándozik egy „túl szép, hogy igaz legyen” jövőről. Hogyan kerülnek ide a romantikus, ábrándozó elemek?
Ezzel a „puha” realizmussal szemben Csáth Géza kegyetlenül tárja fel előttünk a visszataszító valóságot. Egy anya meggyilkolása, egy ártatlan kislány felakasztása, illetve egy apa csontvázának ölelgetése már végképp nem romantikus. Novellái megrendítőek, nem felejthetők könnyen.
Sokak reakciója Csáth írásaira, hogy ez undorító, hogy ez nem normális, hogy „ti ilyeneket olvastok?!” De elgondolkodunk rajta, egy szerelmes balladára pedig röviden, tömören, semmit mondóan csak ennyit mondunk: szép (kivéve persze Charles Baudelaire Egy dög című versét). Lehet undorodni ezektől az írásoktól, de ha már szöget üt a fejünkbe, hogy mit is jelentenek ezek a sorok, akkor talán már nem is olyan rosszak.

Ágel Zita - 11.a