Interjú Bodó Máriával
„Szerintem ma már nem lehet másképpen újat adni, csak úgy, ha az ember legőszintébben adja vissza a maga lelki képeit.” / Ámos Imre/
Bodó Mária festőművész ezt az idézetet választotta kiállításának mottójául, akinek „Lélek(k)arcok című tárlata a körmendi gimnázium galériájában április végéig tekinthető meg.
-
Szombathelyi és pécsi kiállításaid után negyedik alkalommal
Körmenden is bemutatkoztál, mint képzőművész. Hogyan jött létre a kiállítás?
-
Hosszú ideig
váratott magára egy itthoni kiállítás. Művészeti tanulmányaim befejeztével
Jámbori Tamás és a Kölcsey gimnázium segítségével most sikerült megmutatnom
eddigi alkotói munkásságom egy részét.
-
Bemutatnád a kiállítás témáját? Mi ihlette ezeket a
képeket?
-
A kiállított
művek témáját régi családi fotóim ihlették. A képeken „családom múltjának
jelenbe vetített emlékeit” vizuális módon formálom újra. Diploma éveim alatt,
és azóta ezek a képek egy sorozattá bővültek. A sorozat összefoglaló címe
„Emlékek lenyomata a jelenben”.
-
Kiállításod címe „Lélek(k)karcok”. Nem is gondoltam
volna, hogy ilyen témájú képekkel találkozom. Hogyan született ez az érdekes
szókapcsolat?
-
A kiállítást
Rajner Ágota nyitotta meg. Ahogy a mély gondolatokkal és érzésekkel tarkított
megnyitó-szöveget, úgy a kiállítás címét is neki köszönhetem. Én vittem a
kiállításra a képi megjelenést, ő pedig szavakkal tolmácsolta a közönségnek.
-
Technikailag és tartalmilag is jellemzi Ágotának e
néhány sora a kiállítást: „Lágyság és keménység keresi a harmóniát, ahogy az
életben is múlt és jövő, ember és környezet. Metszések vagyunk a tájban,
beleolvadunk környezetünk mintáiba, de mégis határozott a jelenlétünk.” Ki
tudnád ezt fejteni?
-
A
lágyság-keménység, a kontraszt-harmónia ellentéte mindig is foglalkoztatott. A
motívumkeresésben, az anyagokkal való kísérletezésben, az eltérő textúrák és
felületek létrehozásában, az alakok és a háttér viszonyának kibontásában
rejlenek a lehetőségek számomra. A képeken látható metszetek a pasztell színű,
finom textilmintázatok hátteréről „karcosan” néznek ránk.
-
Műveid falusi, népies hangulatot adnak vissza,
színvilága, ábrázolásmódja egyedi és lenyűgöző. Nem mindennapi technikát vehettem
észre, hogyan keletkeznek pontosan a képek?
-
Alkotásaimon
régi, 1900-as években készült családi fotók átírásával foglalkozom, amelyek
linóleumba metszett lenyomatok formájában jelennek meg, penészesnek ható,
foltos vászonra festett felületeken. Figurális motívumaim ezeken az alapokon
visszafogott, opálos színekben, parafrázisként vannak jelen, gyermekkoromat
körülvevő, népi motívumokkal kiegészülve.
-
Ezek szerint képeiden biztosan családtagjaidat láttam. Mesélj
róluk! Mennyire ismerted őket?
-
A képeken
szereplő családtagjaim közül néhányat nagyanyám és édesapám elmesélése által
tudtam közel engedni magamhoz, ezúton hozva vissza őket a jelenbe. A többi
szereplővel személyes élmények is összefűznek.
-
Az alkotás neked így együtt járt családod múltjának
kutatásával is. Valójában mit jelent számodra a művészet? Gyermekkori álmod
vált valóra, vagy csak így alakult?
-
Minden
alkalommal, amikor pályaválasztás előtt álltam, legyen az az általános iskolát
vagy az érettségit követően, szüleim olyan pályára szántak, amely biztosítaná
megélhetésemet. A belső indíttatásom azonban mindig a művészet felé terelt. De
sokat kellett érte dolgoznom, így számomra a művészet egyfajta „küzdelem”, hogy
kifejezhessem önmagamat és megmutathassam a bennem rejlő „Lélekkarcokat”.
-
Megérte a „küzdelem”, hiszen csodálatos művészt
ismerhettem meg benned. Mik a terveid a jövőben? Láthatok újabb kiállításokat
műveidből?
-
Aktívan dolgozom,
és szeretném a továbbiakban is megmutatni új munkáimat. Szívesen fogadom olyan
kiállítóhelyek meghívását, ahol lehetőséget kapok a bemutatkozásra. Pályázatok
útján is szeretnék érvényesülni a művészi szcénában.
-
Köszönöm a beszélgetést, és hogy személyedben kitűnő
alkotóművészt ismerhettem. meg. Sok sikert kívánok művészi pályádhoz és
kíváncsian várom a következő kiállításodat!
-
Örülök, hogy
alkalmunk nyílt beszélgetni. Ezúton szeretném megköszönni az interjút és mindazoknak a segítségét, akik
közreműködtek a kiállítás létrejöttében.
Ágel Zita - 11.a