Körmend - Adott egy 16 éves lány. Ez vagyok én megáldva két kisebb testvérrel, ráadásul mindkettő fiú!!!  Nem húzom az időt, nézzünk egy jelentet:

"-Ha van 5 csokid és a testvéred kér kettőt, hány csokid marad?
-5.
-És ha elveszi?
-5 csoki és egy halott öcsi."

A helyzet ennyire nem drasztikus, de valljuk be két öccsel az élet nem habos torta. Hanem saláta! Azaz hogy az ember kiskorában nem szereti, de ahogy nő rájön, hogy mégiscsak jó hogy van, egyre többet eszi, hisz egészséges, és finom is. 

Első csalódásomat a hazahozott pólyás baba okozta. Nem csinált semmit, csak bőgött, mégis mindenki rá volt kíváncsi. Én abban a hitben éltem akkor, hogy hazahozzák a csöppséget, a húgomat és játszhatok vele! Babusgathatom, dajkálhatom. De nem. Hazahoztak egy fiút, akit csak nézni szabadott. Kinek fogom én a haját fésülni ? Kire adok szép ruhát és ki osztja meg velem a titkait? Aztán mikor ez a jelenet újra lejátszódott, és megint csak fiúval bővült a család végsőkig szomorú voltam . Nem volt jó legnagyobbnak lenni! D a kocka szerencsére mára fordult!  Csapatépítő tud lenni mikor összefogva mi hárman olyanokat harcolunk ki , amit egyedül nem tudnék.  Mennyi vicces dolgot lehet megtanulni tőlük! De bosszantásban is királyok vagyunk! Főleg egymás agyának húzásában.  És ha nem is vagyok kibékülve teljesen velük hogy nem húgnak születtek, két dolog mégis vígasztal. Egy hogy még mindig én vagyok az erősebb, és kettő, hogy a legnagyobb is!

                                                                                                                                                         
Molnár Sára 9.b