Gyarmati Szilárd díjnyertes fotós képeiből nyílt természetfotó kiállítás a Kölcsey Ferenc Gimnázium galériájában október 27-én. Kevy Albert biológus, az Őrségi Nemzeti Park osztályvezetője ajánlotta a közönség figyelmébe a kiállított képeket. Kányádi Sándor verse után elmondta, hogy az alkotó szülőföldje, a Zala-völgye és a göcseji táj szépsége sok alkotókedvű művészt vonz, köztük Gyarmati Szilárdot. A műsor után beszélgettem a fiatal fotóssal.

 - Már gyerekkorodban érdeklődtél a fotózás iránt? Mióta foglalkozol a fényképezéssel?

-  Gyerekként a műszaki dolgok iránt érdeklődtem, és inkább középiskolában gondolkodtam, hogy a fotózás biztos érdekes dolog. Akkor még filmes gépek voltak, nemigen hallottunk digitálisról. 2005-ben kezdtem komolyabban foglalkozni vele.

- Volt valamilyen szakkör, amire jártál?

- Nem. Semmi. Ez teljesen csak magától jött. Fotóskönyveket nézegettem és gyakorolgattam. Ma viszont már a 3F-K Körmendi Fotóklub tagja vagyok.

- Mi buzdított, hogy képeket készíts?

- Szerettem volna olyan, vagy ahhoz hasonló fotókat csinálni, amilyeneket a Természetbúvárban láttam. Édesapám vadász, őt gyakran elkísértem az erdőbe. Aztán vettem egy fényképezőgépet, először csak egy bridge gépet, majd komolyabb technikával kezdtem dolgozni.

- Mondanál valamilyen technikai hátteret ezekről a képekről?

- Van 3 kép a kiállításon, azokkal nyertem egy díjat, ami arról szólt, hogy egy napot fotózhattam Máté Bencénél az Alföldön. Róla azt kell tudni, hogy a világon kétszer választották meg a legjobb természetfotósnak, pedig még csak 27 éves. Ő elég profin csinálja a képeit. Nála tudtam fotózni egy napot, és a képek egy része is ott készült.

- Milyen helyszínen szeretsz fényképezni?

- Az attól függ. Az ember, ahogy jár-kel lát egy jó helyszínt, és akkor el kell döntenie, hogy reggel, vagy este menjen oda, mert akkor vannak igazán jó fények. Napközben nehéz jó fényeket találni, épített leshelyeken persze lehet, de délkörül esélytelen akármilyen helyszínen. Ez azt jelenti, hogy az ember fölkel, amikor még sötét van, utazik egy órát, megvárja, míg felkel a Nap, és akkor megvárja a pillanatot.

- Most min dolgozol?

- Most még nincs sok időm, de ha lesz, szajkókat szeretnék majd fényképezni. Most télen kerti vendégeket, kismadarakat, cinkét, harkályt, ha sikerül, és belefér az időmbe.

                                                                                                                                                        Pataki Péter (9.B)

Az írás a Vas Népe SÉTA rovatában is megjelent 2012.11.07-én.

 



kapcsolódó galéria