A nagy izgulás közepette észre sem vettük, hogy elment az idő. Csütörtökön nyílt nap volt, és amikor aznap egy utolsót próbáltunk, akkor jutott eszünkbe, hogy másnap hangyaavató.

Nagyközönség előtt kell majd kánkánoznunk talpig fodros szoknyában, combfixben. Este még egyszer felpróbáltam a szerzetesruhát, és nem mondhatom, hogy nyugodtan aludtam el. Izgatott, vajon mi vár rám holnap.

Péntek reggel az osztályba érve rájöttem, nemcsak én nézek ki furán, hanem az egész 9. évfolyam jelmezben díszeleg. Magas sarkú cipőben és fekete apácaruhában látni a fiúkat elég vicces volt. A másik osztály meg mintha elfelejtett volna átöltözni, csíkos pizsamában "játszotta" a börtöntölteléket. Míg mi egyre inkább megszoktuk egymást, a felsőbb éveseknek mosolyt csaltunk az arcukra. Mindenki láthatott minket, hiszen végigvonultunk az iskolán. Órák után jelmezünkből kibújva ismét viszzaváltoztunk diákokká.

A szorgos és győztes hangyák egy csoportja. A kiélezett versenyt végül a 9/A osztály csapata nyerte.

De nem sokáig, ugyanis délután kezdődött az avató. Az izgalom a tetőfokára hágott, mindenki azt próbálta megtudakolni, milyen feladattal lesz ő is "hivatásos gimis". A végzősök elhárították az összes kísérletet, amivel ki akartuk faggatni őket, de öt órakor a színpadon ülve már mindenkinek mondták sorban a dolgát. Hogy a feszültséget oldjuk, gőzerővel szurkoltunk egymásnak. A diákzsűri pontozta a versenyzőket. Az elején könnyebb feladatok szerepeltek, például dominóépítés CD-s dobozokból, popsi pingpong, de aki a végén került sorra, már szájjal panírozott, karaokézott vagy szerelmet vallott egy 12. évfolyamos srácnak. Nekem egy spagettire kellett felfűznöm lyukas tésztát. Olyan érzés volt, mint az ismert 1 perc és nyerszben, csak éppen nem az idővel, hanem az ellenfél évfolyamtársammal versenyeztem. A hatodikhoz elérve rezgett a léc, hogy eltörik-e a spagetti, de nem tört, így ezt a versenyszámot én nyertem. A feladatok között táncok is szerepeltek. A mi produkciónk a legvégére került. Kiálltunk a színpadra, és ment minden, mint a karikacsapás. A két osztály közötti vetélkedést végül nem mi nyertük meg, viszont emiatt egy cseppet sem bánkódtunk.

A legvégén letettük a hangyaesküt, megfogadtuk, hogy a nagyokat tiszteljük, és a tanárok "örömére" mi is követünk el diákcsínyeket. Alig várjuk a jövő évi kishangyákat, addig pedig hangyaszorgalommal járunk gimibe.

- Molnár Sára 9.B

Képgalériánk