Az interneten való keresgélés közben egy érdekes kimutatásra lettem figyelmes, melynek témája az irodalom, vagy a nyelvtan fontossága volt. A felmérésben 31 diákot kérdeztek meg arról, hogy melyik tantárgyat szívleli jobban. Előre borítékolható volt, hogy érdekes eredmények fognak születni és a papírforma érvényesült is.

Az első kérdés az volt, hogy melyik tantárgy a könnyebb. A vártaknak megfelelően a megkérdezettek 75%-a tartotta az irodalmat könnyebbnek, míg a maradék 25% a nyelvtant tartotta egyszerűbb tantárgynak. Véleményem szerint valóban az irodalom a könnyebb, a nyelvtant nem hiszem, hogy túl sokan szeretnék, de ettől eltekintve arra is szükség van, és nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a magyar nyelv a világ egyik, ha nem a legszebb és egy külföldi számára a legbonyolultabb nyelve.

A második kérdés, mint kiderült arról ad tanulságot, hogy a megkérdezett diákok 68%-a az irodalmat jobban szereti, mint a nyelvtant, a maradék 32% az, aki mégis hajlandó valamilyen szinten foglalkozni a nyelvtannal is. Ezzel kapcsolatban azon a véleményen vagyok, hogy a diákok jelentős része valóban az irodalmat jobban szereti. Ennek a magyarázatát nem tudom egész pontosan, de vélhetően azért nem szeretik sokan a nyelvtant, mert bár kevés a dolgozat, de azok iszonyatosan nehezek, és a rájuk való felkészülés szinte lehetetlen, ott mellébeszélésnek helye nincs. Irodalom esetében más a helyzet, hiszen egy vers például mindenkinek mást mond. Ha őszintén be akarjuk vallani, akkor egy író önéletrajzának megtanulása egész egyszerű feladatnak mondható például a magán- vagy mássalhangzó törvények megtanulásához képest. A másik magyarázat pedig az, hogy sokan úgy vélekednek: nem kell tanulni a saját anyanyelvünket. Ezzel nem értek egyet, hiszen tanulás nélkül nem tudjuk megfelelően használni.

Az utolsó kérdés volt. mindközül a legérdekesebb: melyik tantárgyat tartják fontosabbnak az életben. Itt pedig egy az előbbiektől eltérő, de mégis igaz arány született. A voksolók 72%-a tartja fontosabbnak az életben a nyelvtant, mint az irodalmat. A maradék 28% pedig ragaszkodik hozzá, hogy az irodalomnak még az életben is nagyobb jelentősége van. Ez utóbbival én vitába szállnék, mert a való világban mégis csak a nyelvtannak van nagyobb jelentősége, nem pedig az irodalomnak. Ennek egész egyszerű a magyarázata. A mindennapokban nem a szépirodalom nyelvén fogunk beszélni, hanem egyszerű és szép magyar nyelven váltunk szót magyar nyelvű embertársainkkal. Nem versbe faragva fogunk egymáshoz szólni. Persze nagyon dicséretes dolog az, ha valaki A-tól Z-ig tudja az irodalmat és azt sem mondom, hogy nem megy vele semmire. Például irodalom tanárként mégis szüksége van mind a kettőre.

Összességében azt gondolom, hogy mind a két tantárgynak megvan a maga szépsége és kevésbé előnyös oldala. Ha akarjuk, ha nem mind a két tantárgyat muszáj tanulni, bár ha nincs kedvünk egyikhez sem, akkor kiugró eredmények elérésére nem leszünk képesek. Elrettentésül pedig a megkérdezettek egy nagyon kis része - ez százalékban ki sem mutatható - megelégedett azzal, hogy csak tudjon beszélni magyarul, az már nem számít, hogy milyen minőségben. Ez semmiképp sem követendő példa. De mégis a magyar anyanyelvűek körében az irodalom az a tárgy, amely ennek a felmérésnek a győztese.

Rustinczky Péter

Kölcsey Ferenc Gimnázium

11/B